„Egy apán alvás, egy összebújás annyira fel tudja tölteni az embert, mert Hanga visszasugározza a szeretetet. Gellért rengeteget nevet, öröm nézni, de egy-két simogatás neki pont elég, utána olyan, mint egy kis sündisznó” – mondta mosolyogva Orsolya és Gergely.
Beloianniszba látogattuk meg a négyéves ikerpárt, akik két és fél éve járnak hozzánk.
„Örültünk, hogy hozzánk ilyen közel, Százhalombattán rátaláltunk a Szülők Fórumára. Mi egész jó feldolgoztuk, hogy mi történt velünk, azt néztük, mi a következő feladat, merre menjünk tovább, ők pedig segítettek ebben” – mondta Orsolya.
„Mindennek örülünk, amit meg tud csinálni”
Hangánál érzékszervi fejlesztések vannak. A látása nem túl jó, emiatt a hanggal és a tapintással kooperálás jelenik meg feladatként. Keveset mozog, Timi masszírozni szokta, hogy ne legyenek izomfeszülései. A szülei otthon tornafeladatokat csinálnak vele.
Gellért feszes volt, neki sokat segített a Dévény-torna, utána az összes nagymozgásformát beindították, a mászást, kúszást. Most a kapaszkodás nélküli felállást, járást gyakorolják vele. A finom mozgások mellett ismerkedik a színekkel, formákkal.
A gyerekek, amióta megszülettek, sokféle kezelésre járnak. Szeretik a fejlesztőinket, Mónit, Valit és Timit. Az persze érthető, hogy nem mindig őszinte a lelkesedés, Gellértnek például az izmok fellazulásáig fájt a torna, de utána szerette.
„Gellért ugrásszerű fejlődést mutat, és általában akkor, amikor már nem vagyunk benne biztosak. Ilyen volt, amikor múlt karácsonykor kézen fogva sétálni kezdett. Mindennek örülünk, amit meg tud csinálni” – mondta Orsolya.
A gyerekek a zenét szeretik és a mozgást, a kirándulásokat és a motorversenyeket, ahol a szüleik a mezőnyben indulni is szoktak. „A nyüzsgést szeretik. Az a szabadság nekik, ha kimegyünk a házból, nem otthonülők. A zenét pedig magunkkal tudjuk vinni. Amit Gellért egyszer hall, visszadúdolja, most a KISS egyik száma és a lambada a nagy sztár” – mondta Gergely.
Megkérdeztük a szülőket, mit gondolnak az adó 1% felajánlásról. Sok gondolatukat megosztották velünk, amiért hálásak vagyunk.
„Jó lenne, ha a fontos dolgokra gondolnának az emberek”
„Azért érdemes az adó 1%-nál az egyesületre gondolni, mert ők tényleg arra fordítják, amire kell. Akár adó 1%, akár adomány, minden fillér a gyerekeknek megy. Többször megkérdezték a szülőket, hogy milyen segédeszközre, játékra van szükség. Több alkalommal hoztunk el játékot, fejlesztőeszközt pár hétre, hogy kipróbáljuk, és el tudtuk dönteni, mire van szükségünk. Fontos nekik a fejlesztők szakmai továbbképzése is” – mondta Orsolya, majd így folytatta:
Azért tetszik nekem az egyesület, mert Andi, a vezető, benne van ebben, két gyermeke is érintett. Látszik, amikor egy ember benne van egy szituációban, és tudja, miről beszél, mivel jár ez. Míg máshol látszott, hogy nagyon aranyosak, mindent megtettek a gyerekekért, de nem tudták átérezni, amiről itt szó van. Andi máshogy nyúl a gyerekekhez, máshogy szól, nem úgy, mint aki az egyetemen tanulta. Engem ez volt, ami meggyőzött, hogy tényleg tudják, mit csinálnak. Olyan kevés ilyen szervezet van, nem szabd hagyni, hogy megszűnjenek.”
„Amíg az ember nem kerül ilyen helyzetbe, addig nem érti, miről van szó. Nem tudja, mi van e mögött, mi van egy „pic” osztályon. Amikor a Covid kellős közepén megszülettek a gyerekeink, megmondták, hogy egy alkalmat kapok, hogy lássam őket, én mondom meg, hogy mikor, de csak egy alkalom lesz. A születésük után pár nappal szeretném őket látni? Lehet, hogy nem lesz holnap. Vagy várok vele pár hetet, hónapot, amíg egy kicsit kikerekednek, szebbek lesznek, szebb emlékeim lesznek róluk? Hogy választasz? Aztán ingatlan- és autóváltásra szorultunk, ami nem kis dolog. Két kerekesszékkel hogy lehet repülőútra menni? Kb. sehogy. Aztán elkerültünk az egyesülethez, ahol megértik az ember esetleges fájdalmát, mit él át, hogy ezután az életét máshogy kell megszerveznie. Amíg az emberek nem kerülnek ilyen helyzetbe, nem értik, pedig bármikor bárki kerülhet ilyenbe. Jó lenne, ha a fontos dolgokra gondolnának az emberek, ami most még nem érinti őket.”
